Egyszer úgyis meglesz....Zaynnel

Másfél éve romlott meg a viszonyom nagyon a nővéremmel. Sohasem voltunk olyan nagyon jó testvérek, mindig veszekedtünk valamin, de hát tudjátok hogy működik ez két lány között. Mindig az kell, ami a másiké. Azonban az összeveszésünk oka ennél sokkal összetettebb.

Volt egy középiskola szerelmem, akit ő sikeresen elszeretett tőlem. Nagyon szerelmes voltam belé, két évig jártunk, ők viszont nem bírtak együtt egy hetet se. Megérte elszeretni, nem? Teljesen összetörtem lelkileg, azóta barátom sem volt. Ennek más másfél éve…

-Kicsim kinyitnád az ajtót? –kiabált be a nappaliba apu a konyhából. Anyu éppen üzleti tárgyaláson volt.

-Megyek. –morogtam. Tudtam, hogy a nővérem az, és a pasija, Zayn. Valamiért annyira irritált az a hapsi. Be tudtam volna verni a képébe egyet. Sosem kedveltük egymást. Mindig volt valamilyen helyzet, hogy vagy ő szóljon be nekem, és erre förmedjek rá, vagy fordítva. Sosem bírtunk megmaradni egymás mellett sokáig, mert abból tuti, hogy háború kerekedett ki. Azt viszont el kellett ismernem, hogy eszméletlen, ahogy kinéz… szívdöglesztő és ellenállhatatlan. Csodaszép barna szemeivel a lelkem mélyéig tud hatolni, és már attól teljesen kikészülök, ha mosolyogni látom. Igen, tipikus példája annak, hogy el bírnám viselni egy jól időzített dugásra. El is határoztam, hogy véghezviszem egyszer.



-Sziasztok. –forgattam meg a szemeimet, mikor megpillantottam Tina-t és Zaynt. Annyira összeillettek mindig is a szememben. Tina szép, de egy selejt. Tudom, hogy ember ilyet nem mond a nővérére, de én így éreztem. Zaynről pedig már kifejtettem a véleményemet.

-Szia [T/N] hogy vagy ma? –mosolygott rám azzal az arrogáns, de mégis őrült szexi vigyorával Zayn.

-Jobban voltam, amíg nem kellett látnom az önelégült fejedet.

-Ma sem vagy valami barátságos.

-Nem érdekel. –libbentem be a konyhába.

Leültünk az asztalhoz vacsorázni. Már épp a vége felé jártunk, mikor Tina telefonja megcsörrent.

-Miii? –visított fel olyan hangon, hogy szerintem azt már a kutyák se hallják, majd letette a telefont.

-Apu apu, képzeld, felvettek a modellsuliba! És most kéne menni beiratkozni. Gyere el veleeeeeem! –nyávogott. Hozzá tudtam volna vágni valamit, amitől helyre rázódik az agya és megszűnik az idiotizmusa.

Meg sem várva apu válaszát fejvesztve rohant, hogy magára aggassa a cipőjét. Meleg nyári nap volt, szóval nem kellett kínlódnia az öltözködéssel sem. Apu is hamar utolérte, és el is indultak.



-De örülök, hogy kettesben maradtunk!

-Én annál kevésbé. –flegmultam le őt.

-Ne legyél már ennyire ellenszenves! Gyere, inkább igyunk!

-Én veled nem iszom!

-Most mi van? Nem tettem bele semmit, mivel a tiétek…

-Na jó, legyen.



Negyed óra alatt olyan szépen lerészegedtünk, hogy arra szavak nincsenek. Az üres üvegekkel játszottunk a földön ülve, és idiótábbnál idiótbb kérdésekkel bombáztuk a másikat.

-Öhm, az én kérdésem pedig az, hogy… -egondolkodott egy percre, ami semmi jót nem ígért. –Mikor voltál utoljára megdugva? De úgy igazán. Hogy nem tudtad, hogy sírj, vagy sikíts az élvezettől…

-Soha. Nem volt még ilyen jó tapasztalatom…

-Szűz vagy?

-Nem, csak nem volt jó, ennyi.

-Béna volt a pasi.

-Könnyen lehet, de nagyon rossz volt. –nevettem.

-Én jó vagyok. –vigyorgott önelégülten.

-Nem hiszem el.

-Megmutathatom.

-Szájhős.

-Hát ha nekem nem hiszel… majd megtapasztalod. –hajolt oda hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Gyondolkodás nélkül az ölébe másztam és sűrű fekete hajába túrtam. Mennyire régóta vágtam már erre…

Felállt velem a hideg konyhapadlóról, amit igazából már megszoktunk, de mégsem volt túl jó ott lent. Felültetett a pultra és leszaggatta a felsőmet. Hasonlóan szenvedélyesen szabadítottam meg én is a pólójától, és már az is maga volt a borzalom, mikor arra a pár másodpercre kellett abbahagynom a csókolgatását, míg levettem róla a felsőjét. Egy picit megemelt, és nadrágostól lehúzta a bugyimat. Még hozzám sem ért, az izgalomtól mégis kicsúszott a számon egy halk nyögés mire felkapta a fejét. Elmosolyodott, majd folytatta.

Ujjai lassan bebarangolták a testemet, majd a combomon végigjártatta őket, és végül megtalálták a gyenge pontomat. Két ujját feldugta és ütemesen kezdte mozgatni bennem, mire nekem meg kellett kapaszkodnom a konyhaszekrény oldalában. Lehajolt, és a nyelvével folytatta a kínzásomat. Nem tudtam volna szavakba önteni, ha megkérdezte volna akkor és ott, hogy mit érzek. Érintése nyomán vonaglottam, nem bírtam már magammal, már elég hangosan nyögtem, és egyre feljebb nyomtam a csípőmet az arcához.

-Halkabban. –mondta, és érezve a hanghullmait végleg a csúcsra jutottam.

-Ezt nem.. nem bírom… úr isten… -kapkodtam a levegőt és elterültem a konyhapulton. Elmosolyodott és megemelve áttett az asztalra, ami valamivel alacsonyabb volt, mint a konyhabútor. Ellöktem az edényeket, melyek lehullottak a földre, hatalmas csörömpölést maguk után hagyva, de egyikünket sem érdekelte abban a pillanatban. Lemásztam az asztalról és nekiszorítottam őt a testemmel. Egy mély levegőt vett.

-Ne csináld… -mondta remegő hangon, ami nekem nagyon imponált. Felizgatott. Letérdeltem elé ls ügyetlenül megpróbáltam kiszabadítani a szeme fényét a nadrágjából, csak annyira remegett a kezem, hogy nem sikerült. Elmosolyodott és segített. Ahogy lekerültek róla az oda nem illő ruhadarabok sóhajtott egyet és megtámaszkodott az asztalon, én pedig kezelésbe vettem őt. Kínzóan lassan nyaltam végig alulról a tetejéig, majd teljes egészében bekaptam és erősen, gyorsan kezdtem el munkálkodni rajta. Össze vissza nyögdösött, és a hajamba markolt.

-Bébi ahh… mindjárt… még egy kicsit… -erre abbahagytam, ő pedig gyilkosan nézett rám.

-Ez most mire volt jó? –förmedt rám, én pedig mosolyogva indultam el a nappali felé. Jobban mondva szerettem volna, ugyanis az ajtónál a derekamnál fogva magához húzott hátulról, és szemben a konyhapulttal felfektetett rá. Lassan belém vezette magát, mire nekem mindenem összeszorult. Fájt. Nagyon… Egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat.

-Mindjárt elmúlik… nagyon szűk vagy…

Egy kicsit még várt, majd elkezdett lassan tolni. Az idő múlásával egyre jobb volt, amit velem csinál, én pedig egyre hangosabb lettem. Fordítottam a helyzetünkön, és szembe kerültem vele. Áttett az asztalra, hogy felérjen, lábaimmal átkulcsoltam a derekát és olyan mélyre hatolt belém, amennyire csak tudott. A nyakát harapdáltam, ami nagyon felizgatta, egyre gyorsabban mozgott bennem, ami nagyon izgató volt. Éreztem, hogy egyre jobban közeledik az a bizonyos érzés.

-Zayn… nem bírom sokáig. –nyöszörögtem, mire ő csak egy bágyadt mosollyal válaszolt, és megcsókolt. Még gyorsabban kezdett el tolni, majd hangos nyögésekbe fulladt. A hátába mélyesztettem a körmeimet nagyon durván, és hatalmasat sikítottam. Egyszerre mentünk el.

Kifáradva dőltem le az asztalra, ő pedig mellkasoma hajtotta a fejét.

-Mondtam?

-Mindent elhiszek neked. Soha többé nem kételkedek a szavaidban… életem legjobb együttléte volt… úr isten… -ellépett tőlem, ezzel mgszüntetve az eddigi édes köteléket kettőnk között. Közel hajolt hozzám, és mélyen a szemeimbe nézett.

-Akkor azt is elhiszed, ha azt mondom neked, hogy halálosan szerelmes vagyok beléd? –búgta mély hangján, amitől összeszorult a gyomrom.

-Zayn, én…

-[T/N]! Szeretlek! Szerelmes vagyok beléd… -nyomott egy csókot ajkaimra.

-Én is beléd, Zayn! –mosolyodtam el.

-Itt meg mi történt? –lépett be Tina, rákvörös fejjel.

-Lezártuk a kapcsolatunkat. –állt fel Zayn, és ruháit összeszedve kiment az ajtón.